4. Új otthon, új barátok - harmadik

Ez most rövidebb rész lett, mint az eddigiek és tudom, hogy nagyon rég frisseltem itt, amiért elnézést kérek!
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá! :)
___________________________________________________

A következő két hétben minden nap "beszélgettünk", és három naponta mentünk sétálni. Minden egyes sétánál messzebbre mehettünk, és jobban megismertük egymást. Boldog voltam, hogy minden nap láthatom Willt, és úgy tűnt, ő is így érez, mégsem mertük elmondani a másiknak. Ekkor már Scott is kezdte észrevenni, hogy valószínűleg van Will és köztem valami, és átvettem Matt hülye viccelődését, míg Matt lett a komolyabb, akivel megbeszélhettem a "pasi ügyeimet", ahogy Scott hívta. A jókedvem mindennapos lett. A bátyáim már kezdték megszokni, így a "rend" is lassan, nagyon lassan visszaállt. Matt a viccelődős, Scott a komoly.
Minden nap beszéltem Katyvel. vagyis majdnem minden nap, mert volt, amikor elfelejtettem és akkor meg is kaptam a magamét Katytől. Őneki még nem beszéltem Willről. Gondoltam, majd akkor, ha együtt járunk, már ha ez bekövetkezik egyszer. Remélem igen...
Egyik reggel, mikor felébredtem, az első dolgom az volt, hogy kinézzek az ablakon. Will már várt. Ahogy meglátott az ablakban, odanyomta a füzetet. Ez állt rajta:

"Jó reggelt! Ráérsz ma egy sétára?"

Előszedtem a  - harmadik - füzetet, és elkezdtem írni.

"Köszi, neked is, és igen, ráérek! Mikor akarsz indulni?"

"Úgy, hogy sötétedésre visszaérjünk"

"Rendben, akkor olyan 4 körül?"

"Tökéletes! Kint várlak majd. Most mennem kell. Szia"

"Szia."

Elintéztem a reggeli dolgaimat, és átmentem Matt szobájába. 

- Hát te? - kérdezte kicsit csodálkozva.

- Unatkozok. Beszélgetünk?

- Aha.

- Oké. Egy hét és kezdődik a suli!

- Ja. Remélem ez jobb lesz, mint az előző suli Vanessáékkal...

- Ne is mond! Ja, amúgy fél 4 körül megint megyünk sétálni. 

- Elmondod neki? - mosolyodott el. 

- Nem tudom. Szerintem nem. Én ehhez túl gyáva vagyok, és félek, hogy visszautasít. Azt nem bírnám ki! - mondtam és lehajtottam a fejem. 

- Hm. És mi van, ha ő is ezt gondolja? 

- Nem hiszem, hogy ezt gondolná.

- Honnan veszed? Szinte semmit nem tudsz róla, ellenben ő mindent tud rólad. Nem azt mondom, hogy nyomulj, mert az nem hiszem, hogy bejönne neki, de nem kéne neked is megtudnod róla valamit? Hátha akkor jobban megismered, és felbátorodsz, elmondod neki, és nagy valószínűséggel ő is belemegy, hogy járjatok, vagy valami. 

- Igazad van. De nekem ez akkor sem megy. - néztem fel rá. 

- Ajj, Becky. Ne légy nyuszi!

- Ha ma nem történik semmi, legközelebb elmondom neki. 

- Megígéred?

- Meg. de miért olyan fontos ez neked?

- Mert a húgom vagy, és mert így legalább boldog vagy, és nem búslakodsz.

- Örülök, hogy te vagy a bátyám! - mondtam és megöleltem. 

- Na de Becky! A végén még elpirulok! - hallottam, hogy vigyorog.

- Neked nem hiányzik Mick?

- De. Hiányzik. Nincs, aki szórakoztasson a hülyeségeivel. 

A nap többi része unalmasan telt. Fél 4 előtt 5 perccel elkezdtem készülődni. Miután elkészültem, bementem Scotthoz. 

- Indulok. Majd jövök, még sötétedés előtt. 

- Oké, szia.

- Szia.

Leszaladtam a lépcsőn, és kimentem...

4. Új otthon, új barátok - második

Íme, itt a követkető rész. Tudom, hogy sokára, de most volt időm felrakni. Jó olvasást! :)
----------------------------------------------------------------



Will már várt rám egy oszlopnak dőlve, keresztbe font karral. Mikor közelebb értem hozzá elakadt a lélegzetem, és ha jól hallottam az övé is. Te jó ég! Élőben, közelről, még tökéletesebb. És azok a szemek... Istenem! Mikor belenéztem gyönyörű szemeibe, a szívem megint kétszer olyan gyorsan kezdett el verni. Elvesztem szemeiben. Egy örökké valóságon keresztül tudtam volna így állni, és nézni őt.
- El... el kéne indulnunk, ha... ha időben vissza akarunk érni. - mondta.
A hangja olyan csodálatos volt! Olyan gyengéd, bársonyos.
- Rendben. Induljunk! - mondtam a megszokottnál vékonyabb hangon. Szépen lassan elkezdtünk sétálni egymás mellett. Próbáltam összeszedni magam, hogy tudjak valami értelmeset mondani. Nem sok sikerrel, de ekkor ő szólalt meg.
- Az előző sulidban sok barátod volt?
Ekkor kattant vissza minden a helyére. Barátok...Katy...
- Nem. Neked? - szedtem elő a mobilomat.
- Nem, nekem sem.
- Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen jó srácra ragadnak a csajok.
Végiggondoltam, hogy mit mondtam és elpirultam. Will csak megmosolyogta ezt a kijelentésemet. Megálltam.
- Bocsáss meg, de el kell intéznem egy telefont.
Will biccentett beleegyezésképp.
Tárcsáztam Katyt. Rögtön felvette.
- Már azt hittem, sose fogsz hívni! - támadott le.
- Sajnálom, csak teljesen megfeledkeztem róla. Ha nem emlékeztetnek - itt Willre mosolyogtam - talán eszembe se jutott volna. Sajnálom.
- Megbocsátok, de ne forduljon elő többet, rendben?
- Rendben. De most mennem kell. Majd este hívlak.
- Oké, szia.
- Szia. - köszöntem el, majd leraktam.
Visszafordultam Willhez, aki épp egy fát tanulmányozott.
- Köszi, hogy emlékeztettél. Ha most nem hívom fel, legközelebb kinyír.
- Szívesen, máskor is. Megkérdezhetem, hogy ki volt, vagy ne kiváncsiskodjak?
- Megkérdezheted. Amúgy a legjobb és egyetlen barátnőm volt, Katy. Nagyon szeretem őt. Olyan, mintha a húgom lenne.
- Volt kedvenc órád? - kérdezte, miközben elindultunk. Erre hangosan felnevettem. Will értetlenkedő arccal nézett rám.
- Volt. - mondtam. - A torna órákat nagyon szerettük.
- Hm. Akkor biztos nagyon ügyesek vagytok.
- Azt hiszem, valami furcsa módon jár az agyunk, mert nem. Sőt! Kifejezetten ügyetlenek vagyunk.
-Hát ez tényleg fura. Akkor miért szeretitek?
- Mert mindig mindenben orra bukunk és ezért végigvihogjuk az órákat.
- Viccesek lehettek.
- Azok is vagyunk.
- Szívesen megnéztem volna egy olyan órát.
- Gondolom. Szerintem te is végigröhögted volna az egészet.
- Elképzelhető.
- Szerinted sok közös óránk lesz?
- Nem tudom, de elintézhetem, ha akarod.
- Oké.
Pár percig némán sétáltunk, aztán azt mondta.
- Azt hiszem, jobb, ha visszafordulunk, mert nemsokára besötétedik, és ha jól látom esni is fog.
Elindultunk visszafelé. Miközben mentünk, végig kérdezősködött. Mikor a ház elé értünk megállt velem szemben.
- Na jó, utolsó kérdés: Mi a teljes neved?
- Rebeca Zoe Jones. De nem szeretem, ha Zoenak vagy Rebecának hívnak. A Beckyt szeretem.
- Értem.
- És neked mi a teljes neved?
- William Joshua Norman. A Joshuát és a Williamet nagyon nem szeretem. A Josht elviselem, de nem mindenkitől. Amit szeretek az a Will.
- Tőlem elviselnéd? - bukott ki belőlem. Mikor rájöttem, hogy mit is kérdeztem, lehajtottam a fejemet.
- Valószínűleg igen. - mondat halkan.
Felnéztem rá, és az arca nagyon komolynak látszott. Elpirultam, Will pedig elmosolyodott.
- Ilyen vicces vagyok?
- Nem - mondta és elfordított a ház felé. Matt az ablaknál állt és integetett. Összehúzott szemmel néztem bátyámra, aki erre felnevetett és úgy csinált, mintha valakit puszilgatna. Mérgesen néztem rá és azt tátogtam neki, hogy: "Ezt még megbánod, de nagyon!". Közben hallottam Will angyali kuncogását a hátam mögül.
- Bocs, most mennem kell kinyírni a bátyámat.
- Semmi baj. Engem is várnak már.
- Később még "beszélünk"?
- Igen, de jobb, ha megyünk. Szia.
- Szia. - mondtam és elindultam befelé.
Mikor bementem, hangosan bevágtam az ajtót.
- Csak nem mérges valaki? - kérdezte Matt mosolyogva.
- Te idióta! Még nem is ismered...
- Óóó, dehogynem!
- Mi? - kérdeztem értetlenül, mire felmutatta a füzetem.
- Te... ha egyszer elkaplak, akkor nagyon megbánod!
- Jajj, nyugi! Mióta csinálsz te ilyeneket? - rázta meg a füzetet.
- Őszintén?
- Igen.
- Amióta megismertem Willt. És azóta érzem, hogy én is lehetek fontos, vagy akár menő. Will nem látszat alapján ítél, és ahogy láttam rajta, nem igazán érdekelte, hogy ki mit gondolt rólam, mert nem követ másokat, hanem azt csinálja és gondolja, amit ő akar. Nem mások elmondása szerint ítél meg valakit, hanem aszerint, hogy ő milyennek látja. - a végére már szinte kiabáltam és egyre közelebb mentem Matthez, aki megdermedve, elkerekedett szemekkel nézett rám, kezében a füzetemmel. - És ezt most kérném vissza. - mondtam és kikaptam a kezéből a füzetet.
- Hú. Azta! Ez aztán nem volt semmi. Most még nem igazán értelek, de remélem, minél hamarabb elkövetkezik, hogy megértselek. Ja, és hogy csak tudd. Szerintem az a Will teljesen beléd zúgott. Ahogy te is belé.
Már nyitottam a számat, hogy tagadjam, de közbeszólt.
- Ne akard tagadni! Láttalak titeket, hogy néztek egymásra, már az első pillanattól kezdve. "Szerelem első látásra", mi? - mondat és elmosolyodott.
- Talán... - mondtam elpirulva.
- Na, menj fel! Lehet, hogy már vár.
Rámosolyogtam Mattre és egy puszit nyomtam az arcára, aztán felmentem az új szobámba. Rögtön elhúztam a függönyt, de Will még nem volt sehol...

4. Új otthon, új barátok - első

Már három órája utaztunk, amikor elértünk egy erdőhöz, aminek a széllén ott állt kis tábla. Ez a felirat állt rajta: "Üdvözöljük Balkomban!"
A felirat alatt egy címer szerű rajz volt.
Negyed óra múlva mára városban voltunk. Megálltunk az egyik ház előtt. Kívülről világoskék volt, fehér ajtóval és kerettel. Bájos kis ház. Egy emeletes.
Kiszálltunk a kocsiból, körülnéztem, és akkor megláttam, hogy a szomszéd házba is most költöznek be. Öten voltak és mind vörös hajú. nem igazán láttam őket rendesen, mert köd volt, és kicsit messze is álltak, de azt ki tudtam venni, hogy hárman korombeliek lehetnek.
Ekkor az egyik fiú megfordult. Mikor meglátott, először furán nézett rám, aztán elmosolyodott és elkezdett integetni. Körülnéztem, hogy kinek integet, de sehol nem volt senki, csak én. A bátyáim már bementek. Elcsodálkoztam. Tényleg nekem integet? Valószínű, hisz csak én vagyok itt. visszaintegettem, de nem tudtam, hogy min nevet. Aztán rájöttem. Tátott szájjal állok és bámulom őket. Mikor ez eljutott az agyamig, megdermedtem. Ez ciki! Még egyszer végigmértem a vörös hajú családot, és utána berohantam a házba.
-Mi történt, Becky?-kérdezte Scott, mikor beértem.
-Semmi.-mondtam-Tudtátok, hogy a szomszédba is most költöznek be?
-Nem. Válassz szobát!
Felmentünk az emeletre és bementünk az első szobába. nagyon tetszett. Pont az én stílusom volt. A falak halványlilák. Az ajtó narancssárga, amivel szemben egy ablak volt. Az ablakból a szomszéd ház látszott, annak is az egyik ablaka.
Rögtön beleszerettem a szobába.
-Nekem ez kell!-mondtam vigyorogva.
-Rendben. Akkor mi megyünk tovább. A cuccaid ott vannak a lépcsőnél.-mondta Scott és kimentek.
Odaálltam az ablakba és kinéztem. Percekig bámultam ki, amikor a szembelévő ablak függönyét elhúzták, és megláttam a vörös hajú fiút, aki integetett. Most közelebb volt, jobban láttam. Az arca gyönyörű volt. A teste nyúlánk és izmos. A bőre hófehér. A szeme zöld volt, és úgy világított, mint két szentjánosbogár. Vörös haja göndör fürtökben hullott széles vállára. Egyszerűen tökéletes. Mintha egy görög istent láttam volna magam előtt. Megint elmosolyodott.Oh, istenem. Milyen szív döglesztő mosolya van!. A szívem kétszer olyan gyorsan kezdett el verni. Elpirultam. Olyan hangosan dübörgött, hogy attól féltem, még meghallja valaki, vagy kiugrik a helyéről. Egyszer csak eszembe jutott valami. Feltartottam a mutatóujjam, mint aki azt mondja "várj!", és lerohantam a táskáimért. Gyorsan felvittem őket és elkezdtem lázasan matatni az egyikben. Végre megtaláltam amit kerestem. megfogtam egyik kezembe a tollat és a füzetet, a másikkal pedig odaraktam az ablak elé egy széket. A szomszéd fiú értetlenkedő arccal bámult át rám. Elkezdtem írni.

"Szia. A nevem Becky. Téged hogy hívnak?"

Mikor ezt leírtam, felpattantam és a füzetet az ablaknak nyomtam. (Bár megjegyzem egyszerűbb lett volna csak simán kinyitni az ablakot és úgy beszélgetni, nem pedig így írogatni.) A fiú elmosolyodott és elindult kifelé. Fél perccel később visszajött. Leült ő is egy székre és írni kezdett. Ezután ő is az ablakhoz nyomta a papírt. Ez állt rajta:

"Szia Becky. Én Will vagyok. Honnan jöttetek?"

"Amsterdamból. Ti?"

"Mi Little Rockból. Ez lesz a te szobád?"

"Igen. Az meg gondolom a tiéd."

"Igen"

"Kikkel költöztél ide?"

"A szüleimmel és a testvéreimmel. A szüleink: Jonathan és Christina örökbe fogadtak mind a hármunkat. vagyis csak engem és Shaynát. Jason Shaynával jár."

"Hú. És te? Neked nincs barátnőd?"

Will elmosolyodott és ezt írta:

"Nincs. Neked van barátod?"

"Nincs."


"Aha. És te kikkel költöztél ide?"
"A két bátyámmal. Scott és Matt. Scott a legidősebb, és én a legfiatalabb. Könnyű őket megkülönböztetni. Matt folyton viccelődik, míg Scott nagyon komoly."

"És a szüleitek?"

"Meghaltak. Autóbalesetben kb. egy éve. Ekkor Scott elvállalta a gyámságot."

"Sajnálom."

"Semmi baj. Miért költöztetek ide?"

"Tudod, mi inkább az esőt szeretjük, és úgy hallottuk, itt bőven akad belőle. Azt mondják, itt egy hónapban ha egyszer süt a nap."

"Értem. Akkor gondolom ti is az itteni gimibe fogtok járni."

"Igen."

"Én is. Van itt ismerősötök?"

"Nincs. Nektek?"

"Nekünk sincs"

Ekkor támadt egy ötletem. Reméltem belemegy.

"Eljössz velem egy kicsit sétálni?"

"Hát...Nem is tudom..."

"Akkor legalább tudnánk rendesen beszélgetni..."

"Rendben. Két perc és lent vagyok!"

"Oké. Megyek."

Mikor Will elolvasta, elmosolyodott és behúzta a függönyét. Én is így tetttem, és utána gondosan elrejtettem a füzetet Matt elől.
Leszaladtam a nappaliba. Scott éppen valami papírt töltött ki, Matt pedig az egyik szekrényben kottorászott.
-Elmegyek sétálni.-mondtam Scottnak és elindultam az ajtó felé.
-Nem valami jó ötlet.-mondta, fel sem nézve a papírokból.
-Miért?
Nem értettem.
-Mert nem ismered a környéket és nem akarom, hogy eltévedj!
-Tényleg nem ismerem, ezt belátom, de nem egyedül megyek és nem is messzire. Csak ide az erdő széléhez.
Az erdő nem volt messze. A házzal szemben kezdődött ésnagyon nagy volt.
-Kivel mész?
Mint egy kihallgatás. Erre a kérdésre Matt abbahagyta a kotorászást és ördögi vigyorral figyelt engem.
-Az egyik szomszéddal.
-Meg szabad tudnom a nevét?
-Ha rajtam múlna, nem. de nem rajtam múlik, így elmondom. A neve Will...-Matt hangosan felröhögött-...és ők is most költöztek ide, de most akkor megyek is, mert már biztosan vár.
-Rendben. De tényleg ne menjetek messze!
-Jó, jó.-mondtam és már kint is voltam.
Még hallottam Matt beszólását, hogy: "Még ide se értünk, de már bepasizott!". Ezt még visszakapja...

3.Költözés

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki szólongat.
-Becky. Hé Becky. Ébredj!
-Hmmm?-motyogtam félig még alva. Nem tudtam még rendesen válaszolni.
-Kelj föl! Egy óra múlva indulunk!
-Ühüm.
-Becky!
-Jó, jó.-mondtam. Kezdtem összeszedni magam.-Már ébren vagyok!-kinyitottam a szemem. Scott volt. Felültem.
-Tíz perc és készen vagyok. Addig keltsd fel Mattet is!
-Honnan..?-kezdte, de közbeszóltam
-Ismerem Mattet. És téged is! Ha Matt fent lenne akkor zengne tőle a ház és akkor nem kellett volna neked ébresztened!
Scott elmosolyodott.
-Rendben. Legyen tizenöt perc és azonnal keltem.
-Megegyeztünk. De csak finoman! Tudod milyen nyűgös tud lenni ilyenkor.
-Oké-szólt vissza az ajtóból.
Felkeltem és kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcom és a fogam, azután visszamentem a szobámba. Felvettem a kedvenc farmerem és egy pólót, utána pedig összeraktam a maradék cuccomat, és levittem a bőröndjeimet a nappaliba. Már Scott dolgai is lent voltak. Egy csattanást hallottam és utána Matt káromkodását.
-Mi történt?-kiáltottam föl.
-Semmi, csak egy pohár.
Nem tudom mit csinált Matt. Csak sejtettem. Ha Matt káromkodik, megkérdezi tőle valaki, hogy mi történt,és utána azt mondja, hogy "semmi csak...", ahogy az az imént is történt, akkor vele is történt valami. Ha tényleg eltört egy poharat, akkor valószínűleg megvághatta magát.
-Nagyon vérzel?-kérdeztem.
-Áhh, nem!
Nem, vagyis igen.
-Jól vagy?
-Jól, de hagyjál már!
Ó. Jól megvághatta magát. Amennyire "ügyes" tud lenni néha. Ez Mattre vall. Pont most sikerült neki megvágnia magát, nemsokkal indulás előtt. remélem a nap további részét megússza további sérülések nélkül.
Ekkor meghallottam Scott hangját. Nem kellett hallanom, vagy értenem rendesen, hogy mit mond, ahhoz, hogy rájöjjek, épp letolja Mattet amiért nem tud jobban vigyázni magára. Mindig ez volt.
-Fiúk!-kiáltottam fel-Mikor indulunk?
-Még egy fél óra.-válaszolta Scott.-Addig reggelizz meg!
-Oké.
Miután elkészítettem a reggelimet, leültem az asztalhoz és megettem. Hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn.
-Jó étvágyat.-mondta Matt kezében a táskáival, amiket lerakott a nappaliba az én, és Scott cuccai mellé.
-Köszi. Kérsz?-kérdeztem
-Nem. Most nem vagyok éhes.
-Beteg vagy, vagy mi?
-Miért?
-Azért, hogy nem vagy éhes.
-Haha. Nem vagyok beteg, csak nyűgös.
Tudniillik Matt imád enni, és viccelődni, de most sem volt kedve. Ez nem jelent jót. Eszembe jutott, hogy megvágta magát, és ekkor a kezembe hasított a fájdalom. Végignéztem Matten, és láttam, hogy ott vágta meg magát, ahol az imént megfájdult az enyém. Fura.
-Fáj a kezed?
-Hm?
-A kezed. Ahol megvágtad. Nem fáj?
-Honnan veszed, hogy...?
-Nem vagyok vak!-szóltam közbe-És süket sem!
-Nem. Már nem fáj annyira.
Folytattam az evést.
-Jut eszembe.-mondta pár perccel később.-Voltam tegnap Micknél, és üdvözöl téged, meg Scottot is. Azt mondta, hogy hiányozni fogunk neki. nem lesz akit nyaggasson a hülyeségeivel.-mire befejezte a mondandóját, már mosolygott.
-Kedves. Én meg voltam Katynél. Ő is üdvözöl titeket.
-Katy jó fej. Bírom a csajt!
-Tudom. Ő is téged! Hoppá...
-Hoppá? Vagyis ő...
-Figyelj. Én nem mondtam semmit! Rendben?
-O...ké-mondta és diadalittas vigyorra húzódott a szája. Ajjaj. Ha ezt Katy megtudja, nekem végem! Ki fog nyírni!
-De most már úgy is mindegy, nem? Mivel elköltözünk.-mondta és felment.
Kb. negyed óra múlva mindkét bátyám lejött az emeletről.
-Induljunk!-mondta Scott és felkapta a táskáit. Matt is, és én is felvettük a táskáinkat és elindultunk kifelé. Amikor kiértünk, Scott berakta őket a csomagtartóba. Hallottam, hogy valaki engem szólongat. Odanéztem a hang irányába, és megláttam, hogy Katy rohan felém.
-Katy. Mit csinálsz?
-Hoztam neked valamit, hogy biztosa emlékezz majd rám- lihegte.
-Enélkül is elékezni fogok rád, hidd el!
-Tudom, de akkor is.
-Jó. Mi az?
Katy elmosolyodott, és elkezdett matatni a zsebében. Mikor kihúzta a kezét, abban egy kis karkötő volt.
-Nyújtsd ki a kezed!-mondta.
Odanyújtottam és rákötötte a kezembe a karkötőt. Megöleltem barát nőmet.
-Köszönöm.
-Hiányozni fogsz! Nagyon!-mondta és elengedett.
-Te is nekem.
-Gyere, Becky. Indulnunk kell!
-Szia Katy.
-Szi..szi..szia-mondta nagy szipogások közepette.
A kocsiból még integettem neki, amíg el nem tűnt egy kanyar után.

2. Döntések

Scott ma még furább volt, mint szokott lenni.
-Matt, Becky, gyertek egy percre!-szólt fel nekünk az emeletre.
-Megyünk-kiáltott vissza Matt.-Gyere, Picur.-mondta és megfogta a kezem.
-Matt. Hányszor mondjam, hogy NE hívj Picurnak?
-Jól van, jól van.-mondta vigyorogva, miközben már lefelé mentünk a nappaliba. Amikor leértünk, Scott a kanapé mellett állt.
-Beszélnem kell veletek!-mondta.
-Ajjaj. Valami rosszat csináltunk?- kérdezte Matt, és lehuppant a kanapéra. Én is leültem, Matt mellé.
-Elköltözünk.-sóhajtotta Scott.
-Mi?-kérdeztük egyszerre Mattel. Mindenre gondoltam volna, csak erre nem. Scott el akar költözni? De...
-Miért?-nyögtem ki nagy nehezen.
-Őszintén szólva elegem van a nagyvárosi életből. De természetesen csak akkor kötözünk, ha ti is beleegyeztek-hadarta el egy szuszra-Matt?
-Tőlem oké.nem igazán van ami itt tartson, csak a munkám és Mick.
-Becky?
Végül is igaza van Mattnek. Nincs ami itt tartson, csak Katy. Még örülnék is ha megszabadulhatnék végre Vanessától, a követőitől, és a mindennapi megalázásoktól. De viszont itt kell hagynom a házat, ahol felnőttünk, és egy csomó emléket, és itt kellene hagynom Katy-t is.
-Rendben-mondtam végül.
-Tényleg?
Scott csodálkozott.
-Azt hittem, hogy te nem fogsz beleegyezni.
-Igaza van Mattnek, és amúgy is. Katyvel tudok e-mailezni.
-Azta. Nagy nap a mai!-pattant fel Matt.
-Miért?-kérdeztük Scottal.
-Nem hallottad bátyó? Becky azt mondta, hogy igazam van. Hallottál te már tőle ilyet? Ha nem tudnád, ezt normális esetben sosem ismerte volna el. De tekintettel arra, hogy Becky sose volt normális ez nem is olyan nagy cucc, ugye Picur?
-Ne hívj Picurnak!
-Picur, Picur, Picur...
-Scott, szólj már rá!
-Matt, befejeznéd?-szólt közbe Scott.
Elmosolyodtam és nyelvet nyújtottam Mattnek.
-Mikor költözünk?-kérdeztem
-Két nap múlva.
-Két nap múlva??? És mégis mikor akartál szólni? Mikor már indulunk?
-Nyugi hugi! Van még időnk...hmm...-ráncolta a homlokát Matt-Holnap átmegyek Mickhez.-ezt már Scottnak mondta.
-Én meg Katyhez.
-Jó, de holnap este pakoljatok össze!
-Rendben. Megyek felhívom Katy-t.-mondtam és felrohantam az emeletbe, be a szobámba. Felkaptam a telefonom és tárcsáztam. Kettőt csörgött és utána meghallottam Katy hangját.
-Halló?
-Szia Katy. Becky vagyok. Nem zavarok?
-Szia Becky. Nem, dehogy zavarsz. Hogy vagy?
-Kösz jól. És te?
-Én is.
-Akkor jó. Csak azért hívlak, hogy megkérdezzem, hogy holnap ráérsz-e?
-Igen, ráérek. Miért?
-Gondoltam átjöhetnél...
-Miért nem jössz te? Mostanában úgy is mindig én mentem.
-Oké. Mikor menjek?
-Hát... Nekem csak kettőtől jó.
-Jó, akkor kettőre megyek. Szia.
-Rendben. Szia.
Leraktam a telefont és leültem az ágyamra, amin ott volt az egyik kedvenc könyvem. Kinyitottam ott, ahol abbahagytam tegnap este, és elkezdtem olvasni.
* * *
Másnap reggel későn ébredtem fel. Szerencsére nyári szünet van, így nem kellett korán kelnem. Elraktam a könyvet, és lementem reggelizni. Scott már fent volt. Éppen evett.
-Jó reggelt.-mondta, és odanyújtott nekem egy tál gabonapehyhet.
-Neked is.-mondtam, és leültem Scottal szembe.-Kettőre megyek Katyhez.
-Mikor jössz vissza?
-Nem tudom.-mondtam és elkezdtem enni.-Hova költözünk?
-Egy kisvárosba. A neve Balkom.
-Balkom? Még nem hallottam róla.
-Északon van. Nagyon kicsi városka. Szép hely. A lakossága 1000 fő körül lehet.
1000 fő körül. Vagyis az a fajta város lehet, ahol mindenki ismer mindenkit. Biztos mi leszünk a látványosság. Új emberek a városban. Nagy hír lesz.
Megettem a maradék gabonypelyhet és elmostam a tálat. Ezután felmentem és leültem a számítógép elé. Megnéztem az e-mailjeimet, de nem kaptam újat. Még megnéztem pár honlapot és utána kikapcsoltam. Elmentem fürdeni. Mikor készem lettem felöltöztem, megkerestem a telefonom és lementem. Scott valami papírt írogatott.
-Mentem Katyhez. Majd jövök.-mondtam és kimentem.
Miközben átsétáltam a szomszédba Katyhez, azon gondolkoztam, hogyan fogom neki elmondani. És mikor elmondom, hogyan fog reagálni? Kiborul? Megutál amiért itt hagyom? Talán megértő lesz, és megígéri, hogy minden nap ír e-mailt? Kicsit félek. Nem tudom, hogyan mondjam el neki.
Itt vagyok. Huhh. Csak nyugodtan! Csak nyugodtan!
Vettem egy nagy levegőt és becsöngettem.
-Nyitom!-hallottam Katy vidám hangját, ahogy leszaladt a lépcsőn.
Kinyílt az ajtó és megláttam Katy-t. Rögtön a nyakamba ugrott.
-Szia Becky.-mondta, miután elengedett.
-Szia.
-Gyere be!
Miután bementünk, felmentünk Katy szobájába és leültünk az ágyára.
Ezután órákig beszélgettünk.
-Tényleg, hogy van Scott? Rég láttam. Tudom hülyén hangzik, mert szomszédok vagyunk, de mégis.
Nagy levegő, és csak őszintén. Remélhetőleg megérti.
-Hát...jól van. Köszi. Tudod...most döntött...egy...őőő..egy fontos kérdésben.
-Tényleg? Miben?
-Abban...abban, hogy elköltözünk.
Meglepte a hír. Egy percig hallgattunk, aztán ő törte meg a csendet.
-Hova költöztök?-kérdezte
Hallottam a hangjában a szomorúságot, a kíváncsiságot, és az őszinte jóindulatot, és megértést. Kicsit megkönnyebbültem.
-Balkomba.. Az egy kis város északon. Scott azt mondta szép hely.
-Ígérj meg valamit nekem!
-Bármit!-mondtam. Szomorú voltam, hogy fájdalmat okozok neki.
-Ígérd meg, hogy nem fogsz elfelejteni, és hogy minden egyes nap írsz nekem!
-Rendben. Megígérem!
-És ha lesz pasid küldesz róla egy képet!- mondta már mosolyogva.
-Azonnal amint tudok!-mondtam és én is elmosolyodtam.
-Mikor indultok?-kérdezte.
-Holnap reggel. Erről jut eszembe. Sajnos most mennem kell, mert még össze kell pakolnom.
-Oké. Gyere. Kikísérlek.
Lementünk, kinyitotta az ajtót, és megálltunk. Megöleltem.
-Megígérem, hogy amint odaérünk küldök egy SMS-t. Jó?
-Jó.-mondta és elkezdtünk sírni.
Fájt, hogy itt kell hagynom a legjobb barátnőmet, az egyetlent, aki kiáll mellettem bármi is történjék, persze a családommal együtt. Rossz volt. Mi van, ha nem látom többet, csak képen? Remélem nincs olyan messze az a Balkom. Ha sűrűbben nem is, de egy hónapban egyszer jó lenne viszont látni Katy-t. De ez az én döntésem is volt. Beleegyeztem, hogy elköltözzünk.
-Becky-kezdte és eltolt magától-fogunk még találkozni valamikor?
-Persze. Amikor csak akarod!
-Akkor rendben. Így már elengedlek. Üdvözlöm a többieket.
Elmosolyodtam.
-Most menned kell. Vár a bőrönd.-mondta és szipogott egy kicsit, ahogy én is.
-Igen. Szia.
-Szia. És várom az SMS-t!
-Oké-kiáltottam vissza.
Bementem a házba. Már Matt is otthon volt. Scott éppen pakolt. Felmentem és előszedtem a bőröndömet. Mindent beleraktam ami belefért. Jó nagy volt. A ruháim háromnegyedét sikerült is belegyömöszölni. Volt egy másik, valamivel kisebb táskám, amibe beleraktam a többi cuccomat. Miután végeztem a pakolással, elmentem zuhanyozni. Holnap reggel úgysem lesz rá időm. Zuhanyzás után úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni. Elég álmos voltam. Hamar elaludtam.

1. Bemutatkozás

Nem voltunk népszerűek az iskolában. Matt egy darabig az volt, amíg a "helyi menő csajjal", Vanessával járt. A vége az lett, hogy Matt, mikor jobban megismerte, nagyon nem tetszett neki Vanessa, ezért dobta a csajt. Ezután Vanessa elterjesztett egy idióta sztorit Mattről, és utána mi voltunk a suli "lúzerei". Persze a mesében Vanessa dobta Mattet. A lényeg az, hogy már végre nem voltak együtt.
Vanessa, és a testvére, Ben voltak a környék legmenőbbjei. Na meg Vanessa legjobb barátnője Lucy. Lucy Bennel járt. Nagyon össze illettek. Két, velejéig romlott ember. Mivel ők voltak a "nagymenők", ezért ugyebár ők mindent megtehettek, és ők voltak a legszebbek. Egy nap sem telt el a suliban úgy, hogy engem, vagy Mattet meg ne aláztak volna. Vanessa hármuk közül a legszebb és a legrosszabb. Hosszú, derékig érő, platinaszőke haja van, és tengerkék szeme. Mi csak úgy hívjuk, hogy Miss Kiránykisasszony. Vanessa midig a legújabb divat szerint öltözik, úgy, ahogy testvére Ben, és a barátnője Lucy is. Bennel nagyon jól kijönnek. Néha van egy-egy testvérek közötti vita, amiről általában az egész iskola tudott. Ben is szőke hajú, de valamivel sötétebb, mint a nővéréé. Szeme színe neki is kék, de egy kis zöldes beütéssel. Lucy eredetileg fekete hajú. Persze festeti, barátja és barátnője kedvéért. Az ő szeme színe zöld. Mind a hárman magasak, és vékonyak. A két lányhoz hetente jönnek a leghíresebb kozmetikusok és fodrászok. Az életük tökéletes, amit nem mondhatok el magamról és a családomról.
Hárman vagyunk testvérek. Scott, Matt, és én, Becky. A szülein egy évvel ezelőtt haltak meg autó balesetben. Ekkor Scott már nagykorú volt, így elvállalhatta, hogy a gyámunk legyen.
Scott szörnyen magas. Nem is értem, hogy nőhetett ilyen nagyra, mikor a családban senki sem az az égimeszelő.
Mind a hármunknak barna hajunk van. Scottnak és Mattnek a szemük is barna.
A két bátyám elég jó erőben van.
A hajunk színén kívül még a bőrünk színe egyezik. Viszonylag sápadtak vagyunk.
Scott nagyon komoly. Matt inkább az a "mindenből-csináljunk-viccet" típus.Szeretem a humorát. Akármikor meg tud nevettetni. Scott-tól sokan megijednek. Mint már említettem, nagyon magas, és hozzá elég izmos. Mondjuk Matt sem szégyenkezhet. Na meg itt vagyok én. Egy teljesen átlagos, gimnazista lány, barna hajjal, és nagy zöld szemekkel. A 165cm-emmel egyenesen eltűnök a két bátyám mellett. Én vagyok a legalacsonyabb a családban. Matt szeret rajtam szórakozni. Mindig úgy hív, hogy Picur. Ezt nagyon nem szeretem!
Egy kis házban lakunk, egy viszonylag nagy városban. Szeretem ezt a házat. Itt nőttünk föl. A szomszédban lakik a legjobb barátnőm, Katy. Imádom a csajt! Olyan, mintha a húgom lenne. Mindig, mindenben egyetértünk. Szinte sose veszekszünk. A bátyáim is nagyon kedvelik Katyt, aki egy darabig együtt járt Matt legjobb barátjával, Mickkel.
Katynek fekete haja, és barna szeme van. Ő is alacsony és vékony. Pont mint én.
Nagyon szeretjük a tesi órákat. Ha valaki megkérdezné, hogy miért azt válaszolnánk, hogy azért, mert szörnyen ügyetlenek vagyunk és folyton orra bukunk, amin csak nevetünk. Valószínűleg őrültnek tartanának minket.
Micket is nagyon szeretem. Vele is jól el tudunk lenni. Néha nagyon fura. Kb. 175 cm magas, barna hajú, és kék szemű. Az előző sulijában buktak rá a csajok, de itt már nem igazán. Leginkább azért, mert velünk barátkozik, de szerintem titokban minden lány róla álmodozik.